Jihajj! Itt a hétvége!
Sokszor fordul elő velem, hogy a hétvégén csinálom meg, amire hét közben nem volt időm, és hét közben pihenem ki mindezek fáradalmait, hogy ez alatt a pihenés alatt ugyancsak ne tudjam megcsinálni a hétköznapokra szánt dolgaimat, és így a következő hétvégén is güriznem kelljen. Igaz, ezt feleségem nem nézi túl jó szemmel.
A hétvége nálunk egyelőre a nagyszülőkről szól. Vagy ők jönnek hozzánk babázni, vagy mi hozzájuk, hogy babázhassanak.
De az elmúlt időszakban ismét belépett életembe a néptánc, és evvel a szombat délutánok új értelmezést nyertek. Hű, ember, amit mi csinálunk, az nem semmi! Viszem a törülközőt és a pót pólót, mert igen kiizzadunk a forgatások, felugrások közben. De a lényeg, hogy kezdem megérezni ennek a kalotaszeginek is az ízét. Táncolni ugyanis csak örömből jó.
Még sok időm lesz bővebben írni a néptáncról, most nem ezzel időzök.
A hétége másik jellegzetessége, hogy rá lehet venni engem a főzésre, és hogy begyújtsak a cserépkályhába. Valamint, picit több időm van tollászkodni. Ma pl. feleségem és anyósom együttes erővel nyírtak meg, aztán én még elrendeztem a bajszomat, szakállamat is. Máskor meg a karomvágás jön számításba.
Arra gondoltam, hogy érdemes intim dolgokról írni, mert ezekről soxor éppen intimitásuk miatt nem beszélünk, holott az embereknek szükségük van információra egy csomó dologról. Persze most nem a hüvelygombára gondolok, és azt sem fogom leírni, hogy melyik nap milyen színűt és szagút, és hogy véres volt-e vagy folyékony...
Az egészség amúgy is fontos dolog, és a mai magyar eü-i rendszer teljesen szét van kúrva. Olyan sztorikat hall az ember, hogy a füle az égnek áll! Legközelebb, ha hallok ilyet, majd beírom. Apósom úgyis minden hónapben kétszer elmeséli legfontosabb élményeit - nem baj, csak bor legyen mellé! :-)
Szóval, az ember már azt sem tudja, bízzék-e saját orvosában, vagy sem, az idegenekről nem is beszélve!! És ha behívják reggel 8-ra (mondjuk egy három hónappal későbbi napra), akkor szerencsés, ha csak három óra késéssel jut be a dokihoz, és nem éppen nyaralni ment őfelsége. Komolyan mondom, a mai orvosok -tisztelet a kivételnek- annyira el vannak ájulva maguktól, oda is és vissza is, hogy a gyógyítás már sokadrangú kérdéssé fajult náluk.
Jobb, ha az ember egészséges, és pl. ennek a h1n1-nek kapcsán is sok olyan kérdés merült fel bennem, illetve környezetemben, amiről jó lett volna, ha meg tudunk volna kérdezni egy igazán hozzáértőt. De ilyen nem akadt, így inkább be sem adattam. A múlt hétvégén jól meg is fáztam! :-)
Említettem a hétvégi főzéseket. Engem elsősorban a fűszerezéshez vesz igénybe családom női tagjainak kara. Ellenben erről jut eszembe, hogy több kolléganőm is rendszeresen azzal a gonddal küzd, hogy nem tudja, mit főzzön családjának aznap este vagy a soron következő hétvégén.
Nálam ez sohasem jelentene gondot, de hátha az olvasók között is van, aki igényt tartana egy kis szakácsászati ihletre. Nos, nekik súgok, hogy tegnap juhtúrós puliszkát ettünk, ma meg zellerkrémlevest, marhapörköltet főtt burgonyával, hortobágyi húsos palacsintát és volt édes palacsinta is, eperdzsemmel töltve.
Hát igen, erről szól a hétvége. A cserpékályhában a tűz már kialudt, de a meleget még kora reggelig ontani fogja. Kell is, mert a szél eléggé fúj és így jobban érzi az ember magát, ráadásul a gázszámlának is jót tesz a kis kiegészítő hőpótlás. A gyomor teli. Az asszony az egyik szobában húzza a lóbőrt, a fiúcska a másikban, én meg lassan nekilátok a néptáncos dübögésektől még sajgó talpakkal cikket írni, vagy valami hasonló. Aztán éjfél körül én is lefekszem, ha tudok.
Éljen a szombat esti láz! :-)
