Aki idáig eljutott, az nyilván megkérdi, hogy akkor mégis, most mit csinálok, ha nem blogot írok?
Kérem szépen, a földi emberek még hisznek a mesében? Azt gondolják, hogy egy marslakó csak úgy közéjük csöppen és elkezd blogolni? És ha ezt teszi is, éppen magyarul és nem az egyik világnyelven, ahol azért mégis nagyobb publicitásra számíthat?
Talán pont ez a mesében hivés, pont ez a nagy magyarkodás késztetett rá, hogy valamit megosszak másokkal. Egy pici részt magamból. Pedig megírhattam volna életem folyamát könyvben is, folytatásos regényként. Lehet, hogy halálom után ki is adták volna, és ez a tudat engem biztosan nagyon boldoggá tenne.
De mit ér a boldogság, ha egyszer úgyis mehgalunk? Kinek van igaza, aki az életet élvezi, vagy aki gürcöl és az életen túl keresi boldogságát? Kinek jó, hogy Móra Ferenc nagy író volt - neki, vagy nekünk?
Nos, azt hiszem, Móra tudta, hogy ő megtalálta saját boldogságát, de nem ezért írt, tanított, régészkedett. Hanem hogy másoknak örömet szerezzen ezzel.
Lehet, hogy nekem, egy marslakónak, ugyanez a célom: hogy kizökkentsem a hétköznapi letargiába esett magyar embert a kerékvágásból és örömet adjak neki, hogy olyat olvashat, ami érdekli, felüdíti, örömet okoz neki. Hát, nem tudom, hogy hány blog olvasó van, és hány magyarnak sikerül ezzel szebbé tennem a napját! :-)
