Élet a Marson túl

Sokszor gondolkodtam, hogy mi értelme a Földön blogot gyártani. Hogy ne kelljen az utókornak a naplónkban a macskakaparásunkat boncolgatni? Vagy tán mert néhány földi halandónak nincs más dolga és még életünkben elolvassa? És akik valakik blogjait olvassák, miért épp erre kíváncsiak? A válasz megismeréséhez el kellett határoznom magam. És úgy döntöttem, hogy nem írok blogot.

Archívum

Címkék

alkohol (1) alkoholista (1) bang (1) barát (1) barátság (1) big (1) blog (2) boldogság (1) bor (1) család (1) e.t. (1) élet (2) élvezet (1) föld (1) halál (2) hit (1) hobbi (1) levél (1) magyarok (1) mars (1) móra (1) öröm (1) ősrobbanás (1) pálinka (1) pezsgő (1) pia (2) sör (1) szülök (1) telefon (1) űr (1) világegyetem (1) világűr (1) Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Indavideó

Hétvége

2010.02.20. 22:12 Marslakó

Jihajj! Itt a hétvége!

Sokszor fordul elő velem, hogy a hétvégén csinálom meg, amire hét közben nem volt időm, és hét közben pihenem ki mindezek fáradalmait, hogy ez alatt a pihenés alatt ugyancsak ne tudjam megcsinálni a hétköznapokra szánt dolgaimat, és így a következő hétvégén is güriznem kelljen. Igaz, ezt feleségem nem nézi túl jó szemmel.

A hétvége nálunk egyelőre a nagyszülőkről szól. Vagy ők jönnek hozzánk babázni, vagy mi hozzájuk, hogy babázhassanak.

De az elmúlt időszakban ismét belépett életembe a néptánc, és evvel a szombat délutánok új értelmezést nyertek. Hű, ember, amit mi csinálunk, az nem semmi! Viszem a törülközőt és a pót pólót, mert igen kiizzadunk a forgatások, felugrások közben. De a lényeg, hogy kezdem megérezni ennek a kalotaszeginek is az ízét. Táncolni ugyanis csak örömből jó. 

Még sok időm lesz bővebben írni a néptáncról, most nem ezzel időzök. 

A hétége másik jellegzetessége, hogy rá lehet venni engem a főzésre, és hogy begyújtsak a cserépkályhába. Valamint, picit több időm van tollászkodni. Ma pl. feleségem és anyósom együttes erővel nyírtak meg, aztán én még elrendeztem a bajszomat, szakállamat is. Máskor meg a karomvágás jön számításba. 

Arra gondoltam, hogy érdemes intim dolgokról írni, mert ezekről soxor éppen intimitásuk miatt nem beszélünk, holott az embereknek szükségük van információra egy csomó dologról. Persze most nem a hüvelygombára gondolok, és azt sem fogom leírni, hogy melyik nap milyen színűt és szagút, és hogy véres volt-e vagy folyékony...

Az egészség amúgy is fontos dolog, és a mai magyar eü-i rendszer teljesen szét van kúrva. Olyan sztorikat hall az ember, hogy a füle az égnek áll! Legközelebb, ha hallok ilyet, majd beírom. Apósom úgyis minden hónapben kétszer elmeséli legfontosabb élményeit - nem baj, csak bor legyen mellé! :-)

Szóval, az ember már azt sem tudja, bízzék-e saját orvosában, vagy sem, az idegenekről nem is beszélve!! És ha behívják reggel 8-ra (mondjuk egy három hónappal későbbi napra), akkor szerencsés, ha csak három óra késéssel jut be a dokihoz, és nem éppen nyaralni ment őfelsége. Komolyan mondom, a mai orvosok -tisztelet a kivételnek- annyira el vannak ájulva maguktól, oda is és vissza is, hogy a gyógyítás már sokadrangú kérdéssé fajult náluk.

Jobb, ha az ember egészséges, és pl. ennek a h1n1-nek kapcsán is sok olyan kérdés merült fel bennem, illetve környezetemben, amiről jó lett volna, ha meg tudunk volna kérdezni egy igazán hozzáértőt. De ilyen nem akadt, így inkább be sem adattam. A múlt hétvégén jól meg is fáztam! :-)

Említettem a hétvégi főzéseket. Engem elsősorban a fűszerezéshez vesz igénybe családom női tagjainak kara. Ellenben erről jut eszembe, hogy több kolléganőm is rendszeresen azzal a gonddal küzd, hogy nem tudja, mit főzzön családjának aznap este vagy a soron következő hétvégén. 

Nálam ez sohasem jelentene gondot, de hátha az olvasók között is van, aki igényt tartana egy kis szakácsászati ihletre. Nos, nekik súgok, hogy tegnap juhtúrós puliszkát ettünk, ma meg zellerkrémlevest, marhapörköltet főtt burgonyával, hortobágyi húsos palacsintát és volt édes palacsinta is, eperdzsemmel töltve.

Hát igen, erről szól a hétvége. A cserpékályhában a tűz már kialudt, de a meleget még kora reggelig ontani fogja. Kell is, mert a szél eléggé fúj és így jobban érzi az ember magát, ráadásul a gázszámlának is jót tesz a kis kiegészítő hőpótlás. A gyomor teli. Az asszony az egyik szobában húzza a lóbőrt, a fiúcska a másikban, én meg lassan nekilátok a néptáncos dübögésektől még sajgó talpakkal cikket írni, vagy valami hasonló. Aztán éjfél körül én is lefekszem, ha tudok.

Éljen a szombat esti láz! :-)

Szólj hozzá!

Íti telefon haza

2010.02.19. 21:41 Marslakó

E.T. talán haza akart utazni, bár lehet, hogy itt, a Földön is jó volt nek. Ki tudja! Mindenesetre a kommunikáció sokmindenre jó. Például arra, hogy az olvasók visszajelzéseket küldjenek a leírt gondolataimmal kapcsolatban.

Hajrá, tessék kommentelni!

Ha ezen túl vagyunk, kezdjünk el gondolkozni azon, hogy mire jó ez a nagy halom adatroham. A bitek, elektronok rohangálnak össze-vissza, fogy vele az energia, kivágják értük a sok fát. És mit érünk el vele? Hát igen, ez is pont a blogolás ellen szól. Na de a Marson nincsenek fák! :-)

Régen nagyjából volt, hogy évente egyszer küldtünk az ország másik felében lakó barátunknak levelet, de ha kétévente egyszer meglátogattuk egymást, akkor nem egy egyestés sörözés lett belőle, hanem azért eltöltöttünk egymással annyi időt, hogy bőven ki tudjuk kérdezni a másikat az elmúlt idő történéseiről, eseményeiről, magáról az életről.

Manapság naponta húszszor küldünk mailt ide-oda és semmitmondó üzeneteket váltunk. Ha karácsonykor felhívtunk valakit meg szilveszterkor továbbküldtünk egy disznó esemest neki, akkor újabb egy évre letudtuk a kapcsolattartást. És közben semmi újat sem tudunk meg állítólagos barátainkról.

Fontos felvetés, hogy miként illeszthető be a barátság kérdése a Világegyetem komplexumát kétségek közepette vizsgálók által az élet és minden egyéb fontos dolog ügyében megfogalmazott gondolatok közé. Más szóval: azon túl, hogy egy barátra mindig számíthatunk, tehát az életben való boldoguláshoz bármikor eszközként használhatjuk őket, ad-e valami pluszt az élethez az, hogy az embernek van-e jó barátja, hányan vannak, és kik azok?

Nekem van, és sokszor nem is tudok választ adni a kérdésre. Tulajdonképpen egy barát olyan, mintha egy szülő vagy egy testvér vagy egy gyermek lenne, csak épp nem családtag. De ugyanolyan közel áll hozzánk. Ez tiszta sor, a barátok kérdését tisztáztuk. Na de mire jó a család? A szülők, a testvérek?

Nem teljesen rendezett családban nőttem fel, de manapság amúgy is egyre kevesebbeknek adatik meg az ép család élménye. Ja, és ezt szó szerint kell értelmezni! Ugyanis évente sokezerrel kevesebb magyar ember születik Magyarországon, ők is egyre inkább csonka családokban. Ha már itt landoltam, ezeket számon tartom!

Testvérem 23 éve külföldön él. Talán ezért is, a barátokra valahogy igényes vagyok. Barátkozó típusnak vélem magam, és szeretem odaadni barátságomat másoknak, akik élnek a lehetőséggel, de ráerőltetni nem fogom magamat senkire. Sőt, amióta a Dunántúlra költöztem, majd megnősültem és egy "családom" is lett (de szép is a magyar nyelv a'lá vidék!) tulajdonképpen elszigetelődtem sok korábbi baráti kapcsolatomtól.

Lehet, hogy nekik is írom mindezeket a földönkívüli gondolataimat! Hiába, nem vagyok kompatibilis a földlakókkal, náluk a gondolatátvitel még nem funkcionál!

Szólj hozzá!

Címkék: blog telefon család barátság levél barát e.t.

Gondolkodás helyett

2010.02.19. 21:18 Marslakó

Na, ha annyira nem akarunk gondolkodni, "akkor gondolkodjunk"! :-D

Előző posztomat ezzel a gondolattal fejeztem be. De még mindig nem tudja a hétköznapi olvasó rólam, hogy ki is vagyok!? :-)

Igen, "szeretem a bort". Földi feleségem soxor meg is fedd, hogy már megint egy egész üveg elfogyott du. 4-től éjfélig. El hát! És még milyen finom! :-D

Nos, kérem, pontosan ez a lényeg. A földiek ezt nem értik! Nálunk, a Marson, a sört és a bort és a pezsgőt és a pálinkát nem az alkoholtartalma miatt isszák, hanem mert finom.

Aki azt mondja, hogy az emberek azért isszák a minőségi bort, mert bódultak akarnak lenni tőle, azok úgy érvelnek, mintha azt mondanák, hogy a gyerekek azért eszik a csokit, hogy tönkre menjen a foguk tőle. Nem, nem azért! Egyszerűen csak azért, mert finom!

Egy műszaknyi idő alatt hét deci bortól nem is lehetne bepiálni, de nem is reggel nyolckor állok neki. Így hát nem érzem magam alkoholistának. Egyébként is, ha csak a berúgás lenne a célom, megvenném a kétszáz forintos lőrét a bóóóótban.

A borról, sörröl még később is szót fogok ejteni. Na de nem ebből áll földi életem!

Még sok dolog van, a családomon túl is, amit szeretek, ami a hobbim, ami az életem. Fotózás, túrázás, utazás... Egy halom olyasféle dolog, ami tök általánosnak hangzik. De nekem ezek fontos dolgok, ahogy pl. a néptánc vagy a vasútmodellezés is. Ezekről majd idővel beszámolok, ha ugyan lesz vevő rá.

Hogy mikor tudok majd posztolni, az teljesen esetleges, sok időm nem lesz rá. Ezt abból gondolom, hogy soha semmire nem tudok elég időt szakítani. Meglátjuk. 

Szólj hozzá!

Címkék: sör alkohol pálinka bor pezsgő pia hobbi alkoholista

Élet a Marson túl?

2010.02.19. 21:04 Marslakó

Sokan, soxor és sok helyet feltették már a 42 dolláros kérdést: létezik-e, létezett-e élet a Marson?

Nekem, mint marslakónak, ez a kérdés nem fontos. Mivel marslakónak születtem, az élet ténye számomra evidencia. Vagy mégsem? Eléggé Földhöz ragadt fogalom ez az élet! 

Mostanában sokat gondolkodtat az élet és halál kérdése, és az, hogy mi van az életen túl. Régebben is foglalkoztatott, de akkor csak azt gondoltam, hogy ha meghalok, egy nagy ürességet fogok érezni, vagy a hátramaradók, és kész. Aztán jött egy hosszú szünet, szinte eszembe sem jutott mindez.

Közben megszületett fiam, agyvérzést kapott anyám férje, nagyon megöregedtek nagyszüleim. Jó velük együtt lenni, de tudom, nem tarthat minden örökké. Amíg én élek, mindig együtt leszünk, és amíg ők élnek, ugyancsak mindig együtt leszünk, ezt tudom. Sőt, akár még azt követően is, ez csak hit kérdése.

De itt vannak ezek a fránya csillagászok, akik újabb és újabb galaxisokat fedeznek fel, és egyre-másra közelítik teóriáikat a nagy ősrobbanáshoz.

A kérdés, ami igazán foglalkoztat: mi volt az ősrobbanás előtt? Akkor mekkora volt a Világegyetem? És mekkora is most az univerzum? Ahol már nincs messzebb, azon túl mi van? Egy üvegfal, és rajta kívül egy másik világ? Esetleg olyanok kémlelnek belőle a mi világunkba befelé, mint amilyenek mi vagyunk, amikor nézzük a halakat az akváriuman? És akkor a kívülállók világán túl mi van? És hogyan jött éltre mindez?

Úgy érzem, számomra ez a nagy végtelenség értelmezhetetlen, de ha Isten adott eszet hozzá, akkor miért ne gondolkozzak rajta? Vagy inkább ezt a gondolatot is felejtsem el és élvezzem az életet amíg lehet?

Mivel választ mindezekre lehetetlenség adni, sokszor elmerengek, elkedvtelenedek. És akkor megpróbálok csak a jelenre koncentrálni.

Azt javaslom, hogy ha másnak is van ilyen kételye, gyakorolja az önmegtartóztatást! Úgysem mi irányítjuk a dolgokat! Mi csak bábuk vagyunk, éljük életünket, de semmi más. Ne gondolkozzon senki azon, mi van az életen túl! Akármi is van, akármelyik verzióban hiszünk, higgyünk benne, de ne gondolkozzunk sokat rajta!

Gondolkozni jó, de kétkedni, kétségbe esni, bizonytalanságot szülni magunkban és másokban, kevésbé az. Éppen ezért talán az sem túl szerencsés, hogy ezeket a gondolatokat itt felvetettem. 

Na, szóval, akkor ne elmélkedjünk azon, amit még a tudosók sem tudnak megállapítani - hacsak magunk is tudósok nem vagyunk.

És most jön a vallomás: miért is magyarul írom le mindezt? Hát azért, mert olyan jól esik kimondani, hogy: Na, akkor NE gondolkodjunk... Igyunk! 

:-DDD

Szólj hozzá!

Címkék: élet halál föld hit űr mars pia világűr világegyetem bang big élvezet ősrobbanás szülök

Mire jó ez?

2010.02.19. 20:37 Marslakó

Aki idáig eljutott, az nyilván megkérdi, hogy akkor mégis, most mit csinálok, ha nem blogot írok?

Kérem szépen, a földi emberek még hisznek a mesében? Azt gondolják, hogy egy marslakó csak úgy közéjük csöppen és elkezd blogolni? És ha ezt teszi is, éppen magyarul és nem az egyik világnyelven, ahol azért mégis nagyobb publicitásra számíthat?

Talán pont ez a mesében hivés, pont ez a nagy magyarkodás késztetett rá, hogy valamit megosszak másokkal. Egy pici részt magamból. Pedig megírhattam volna életem folyamát könyvben is, folytatásos regényként. Lehet, hogy halálom után ki is adták volna, és ez a tudat engem biztosan nagyon boldoggá tenne.

De mit ér a boldogság, ha egyszer úgyis mehgalunk? Kinek van igaza, aki az életet élvezi, vagy aki gürcöl és az életen túl keresi boldogságát? Kinek jó, hogy Móra Ferenc nagy író volt - neki, vagy nekünk?

Nos, azt hiszem, Móra tudta, hogy ő megtalálta saját boldogságát, de nem ezért írt, tanított, régészkedett. Hanem hogy másoknak örömet szerezzen ezzel.

Lehet, hogy nekem, egy marslakónak, ugyanez a célom: hogy kizökkentsem a hétköznapi letargiába esett magyar embert a kerékvágásból és örömet adjak neki, hogy olyat olvashat, ami érdekli, felüdíti, örömet okoz neki. Hát, nem tudom, hogy hány blog olvasó van, és hány magyarnak sikerül ezzel szebbé tennem a napját! :-)

Szólj hozzá!

Címkék: blog élet halál öröm boldogság magyarok móra

süti beállítások módosítása