E.T. talán haza akart utazni, bár lehet, hogy itt, a Földön is jó volt nek. Ki tudja! Mindenesetre a kommunikáció sokmindenre jó. Például arra, hogy az olvasók visszajelzéseket küldjenek a leírt gondolataimmal kapcsolatban.
Hajrá, tessék kommentelni!
Ha ezen túl vagyunk, kezdjünk el gondolkozni azon, hogy mire jó ez a nagy halom adatroham. A bitek, elektronok rohangálnak össze-vissza, fogy vele az energia, kivágják értük a sok fát. És mit érünk el vele? Hát igen, ez is pont a blogolás ellen szól. Na de a Marson nincsenek fák! :-)
Régen nagyjából volt, hogy évente egyszer küldtünk az ország másik felében lakó barátunknak levelet, de ha kétévente egyszer meglátogattuk egymást, akkor nem egy egyestés sörözés lett belőle, hanem azért eltöltöttünk egymással annyi időt, hogy bőven ki tudjuk kérdezni a másikat az elmúlt idő történéseiről, eseményeiről, magáról az életről.
Manapság naponta húszszor küldünk mailt ide-oda és semmitmondó üzeneteket váltunk. Ha karácsonykor felhívtunk valakit meg szilveszterkor továbbküldtünk egy disznó esemest neki, akkor újabb egy évre letudtuk a kapcsolattartást. És közben semmi újat sem tudunk meg állítólagos barátainkról.
Fontos felvetés, hogy miként illeszthető be a barátság kérdése a Világegyetem komplexumát kétségek közepette vizsgálók által az élet és minden egyéb fontos dolog ügyében megfogalmazott gondolatok közé. Más szóval: azon túl, hogy egy barátra mindig számíthatunk, tehát az életben való boldoguláshoz bármikor eszközként használhatjuk őket, ad-e valami pluszt az élethez az, hogy az embernek van-e jó barátja, hányan vannak, és kik azok?
Nekem van, és sokszor nem is tudok választ adni a kérdésre. Tulajdonképpen egy barát olyan, mintha egy szülő vagy egy testvér vagy egy gyermek lenne, csak épp nem családtag. De ugyanolyan közel áll hozzánk. Ez tiszta sor, a barátok kérdését tisztáztuk. Na de mire jó a család? A szülők, a testvérek?
Nem teljesen rendezett családban nőttem fel, de manapság amúgy is egyre kevesebbeknek adatik meg az ép család élménye. Ja, és ezt szó szerint kell értelmezni! Ugyanis évente sokezerrel kevesebb magyar ember születik Magyarországon, ők is egyre inkább csonka családokban. Ha már itt landoltam, ezeket számon tartom!
Testvérem 23 éve külföldön él. Talán ezért is, a barátokra valahogy igényes vagyok. Barátkozó típusnak vélem magam, és szeretem odaadni barátságomat másoknak, akik élnek a lehetőséggel, de ráerőltetni nem fogom magamat senkire. Sőt, amióta a Dunántúlra költöztem, majd megnősültem és egy "családom" is lett (de szép is a magyar nyelv a'lá vidék!) tulajdonképpen elszigetelődtem sok korábbi baráti kapcsolatomtól.
Lehet, hogy nekik is írom mindezeket a földönkívüli gondolataimat! Hiába, nem vagyok kompatibilis a földlakókkal, náluk a gondolatátvitel még nem funkcionál!
